Esőfelhőt visz a szél,
kis felhőcske így mesél:
– Tegnap kerek tó voltam,
vadkacsákat hordoztam.
Nap sugara nyúlt értem,
s hopp, fent voltam az égben.
Fodros felhővé váltam,
erdők felett lófráltam.
Szellők szárnyán lebbenek,
társam is van, rengeteg.
Kéklő égen kószálok,
záport küldök le rátok.
Loccsannak a vízcseppek
– éltet adó, friss permet.
Szóljon, aki inni kér,
hisz a vizem kincset ér!