Adj hálát, ember, a növekvő fának,
lombja alatt lelhetsz forróságban árnyat,
mindenét odaadja, nem vádol, nem kérdez,
oxigénnel lát el, hogy általa élhess!.
Erdők sűrűjében bölcs nyugalom árad,
búcsút inthetsz szmognak, a világ zajának.
Őrizd tisztaságát, madárfüttyét, csendjét,
hogy unokáidnak ne megfakult emlék,
anyanyelvük legyen a természet szava,
hisz boldogabbá válnak, épülnek általa!.
Te is megcsodálod a kismadár dalát?
A lombok közt fészkel, ne vágd ki otthonát!
Ezért kérlek, ember, óvd az erdőt, a fát!

Tengerek, vad folyók, óceánok, tavak,
erek, vízfolyások, csermelyek, kis patak…
Ajándékot adnak, nem kell tőlük kérned,
ringatják, gondozzák, felnevelik néked,
szinte tálcán nyújtják, vedd el, békességgel,
csillapítsd éhséged tenger gyümölcsével,
édesvizű medrek számtalan kincsével!
Tombolhat a tenger, majd szelídül tánca,
s elhajózhatsz rajta idegen országba,
miközben a Napunk egy távoli ponton
fényjeleket fest rá, ott, a horizonton.
Ne szennyezd a vizet, az maga az élet,
nem kér műanyagot, olajakat, fémet!
Légy hát emberséges, legyen helyén szíved!
Ezért kérlek, ember, óvd az éltető vizet!

És ott, a klímánkat is védő ózonréteg,
mely kiszolgáltatott az ember kényelmének…
A kapzsiság tűzén mennyi erdő hamvad,
áldozatul esve profitnak, gyáraknak,
mik füstöt okádnak, mint megannyi sárkány,
mialatt Földünk, mint elrabolt királylány,
magába roskadtan, bágyadtan, betegen
mélázik e füstös, gázos évezreden.
Közben vegyi művek, gépszörnyek sóhaját
viszi az áramlat magasba, s még tovább.
Ha szennyezed, megöl, ha megvéded, éltet.
Óvd hát a levegőt, ember, szépen kérlek!

És amin taposol, tán észre sem veszed,
pedig hátán hordoz számtalan életet,
s magába ölelve megvédi megóvja,
hisz ő a bölcsője, ő a takarója
parányi spórának, minden apró magnak,
melyeknek csírái általa fakadnak.
Fagyos télidőben dús ölébe zárja,
tavasz érkeztével ébreszti, táplálja.
Erdőt nevel, keretet, gyümölcsadó fákat,
napfényben aranyló, szép búzatáblákat…
Amíg bőkezűen nyújtja mindezt feléd,
halld meg bús panaszát, lásd számtalan sebét,
segítsd gyógyítani, mentsd meg, amíg lehet,
hidd el, azt utókor hálás lesz majd neked!

(2019. április 22.)