Január 25-e Pál napja, ami Pálforduló néven is ismeretes. Ehhez a naphoz egy időjósló népi hiedelem fűződik, amely a következőt állítja: ha a téli álmából felébredt medve kisétál a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor hosszú télnek nézünk elébe. A medve ilyenkor visszatér a barlangjába, és tovább alszik.
Az idők folyamán a hiedelem megmaradt, de a dátum eltolódott február 2-ra, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára. Ez egybeesik az Egyesült Államokban és Kanadában „ünnepelt” Mormota nappal, itt ugyanis nem a medvét várják ki a barlangjából, hanem a mormotát az odújából.  E nap időjárása, függetlenül a medvétől és a mormotától, fontos információt hordozott a falusi emberek számára, amelyet az alábbi mondókába foglalták:

Gyertyaszentelő melege,
Sok hó és jég előjele.
Gyertyaszentelő hidege,
Kora tavasznak hírnöke.

Időjóslás ide vagy oda, ez az időszak ajánlotta magát arra, hogy összegyűjtsek néhány medvés verset és mesét, amelyek a legkedvesebbek a számomra. Íme a medvés csokrom: