Lustán hullik a hó,  
belepi a dombot,
mohapárnák között
medvecsalád hortyog.

Édes málnát csennek
álmukban a praclik,
ám egy kicsi kandi
nyugtalanul alszik.

Sosem látott havat
a kíváncsi medve,
költögeti mamát,
hógolyózni menne.

– Minek a sok alvás,
szánkóznék a hóban!–
sopánkodik maci,
s kikandikál nyomban.

De a barlang előtt
elpottyan a legény,
alig áll a lábán,
olyan álmos szegény.

Puszit ad a mama,
sajnálja a kölyköt,
mohaágya fölött
altatódalt dörmög.

 (2010-01-28)