Volt egyszer egy kerek erdő,
s volt benne egy rókavár.
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Történt egyszer, egy szép napon,
üres volt a rókavár.
Vadászni ment anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Mentek, mentek, mendegéltek,
beértek a faluba.
Kövér tyúkok, kakas, liba,
finom rókavacsora.

Tele hassal ballag haza
a vidám rókacsalád.
Rókaanya, rókaapa,
rókafiú, rókalány.

Házuk előtt megtorpannak.
Nem üres a rókavár!
Míg vadásztak, beköltözött
egy népes ordascsalád.

Vitatkoztak, veszekedtek,
megegyezni nem tudtak,
végül rókáék sebesen
bölcs bagolyért futottak.

Jöjjön gyorsan, nézze csak meg,
mekkora a pimaszság!
Döntse el az erdő bölcse,
kinél van az igazság!

Jött is már a tudós madár,
egy darabig hümmögött,
aztán körbenézett rajtuk,
és elmondta, hogy döntött.

– Úgy gondolom – szólt a bagoly –
döntsenek a csillagok!
Barátságos, sárga fényük
minden este itt ragyog!

Ők tudják az igazságot,
nem szeretik, aki csal,
Kérdezzük meg, vajon kinek
füle mögött van a vaj?

Megijedt most farkas apó.
– Várj egy percet, barátom!
Most látom csak, nem itt lakunk,
eltévedtünk, sajnálom!

Összepakolt ordas farkas,
kézen fogta családját,
megfordult, és szélsebesen
elhordta az irháját.

Így történt, hogy újra nyugodt,
békés lett a rókavár,
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.