Kipp-kopp,
kipi-kopp –
szüntelen szól
szobámban a
harkálykopp.

Tarka harkályfióka
lakik velem régóta.
A Mátrából hoztam őt,
és vele egy friss fenyőt.
Harkályom rajt kopácsol.
Le nem szállna a fáról.

Kipp-kopp, kopog
erdőhangja.
Világért se
hagyná abba.

Elhallgatom
télen-nyáron.
Ha kopácsol,
dehogy bánom!

Kipp-kopp, kopácsol,
körém erdőt varázsol.