Állatkertben sétálgatunk
Barátommal, Tomival.
Elmesélem mivel jöttünk:
Piros színű trolival.

Figyeljük a vízilovat.
Csak úgy reng a tokája.
Biztos nem jár népi táncot,
Nincsen hozzá bokája.

Struccnak hátán ki a cowboy?
Csíta tán a Tarzanból?
– Lassítsatok! – szól a zebra,
Amíg nem lesz karambol.

Több se kell a kismajomnak.
Átugrik a zebrára.
Csíkos pacin lovagol már,
És a cserét nem bánja.

– Teve púpja olyan mint a
Kövér ember pocakja.
Tudod Julcsi, zsír van benne,
Tartalékát ott tartja.

Szempillája igen hosszú,
Naptól védi a szemét,
Orrlyukai becsukódnak
Homokvihar esetén.

Medencénél díszes frakkban
Pincérek a pingvinek.
Kínálják a friss halacskát
Boldogan, de nincs kinek.

Most a víz egy nagyot csobban.
Fóka család érkezik.
Nem titkolják éhségüket,
Mindegyikük étkezik.

Fekszik büszke méltósággal
Állatoknak királya.
Vele még a kölykei sem
Keverednek vitába.

Talán, hogyha szelíd lenne,
Fésülgetném sörényét,
Rápróbálnám összes babám
Ruháját és kötényét.

Pinoccio orra lett nagy.
Elefántnak ormánya.
Biztos ő is sokat füllent,
Ez lehet a szokása.

Szomszédságban zsiráf lakik.
Egymással jól megférnek.
Pajtásommal tanakodunk:
Milyen nyelven beszélnek?

Ideje már hazamenni.
Jelt adott a pocakunk.
Kijárathoz ki ér előbb?
Tomikával fogadunk.

Kapunál még visszanézünk.
Intünk a sok barátnak.
Pár napig most mi mesélünk
Otthon majd a családnak.