Van egy húgom, a kis Márta –
be nem áll a csöpp kis szája.
Mindig csacsog, el nem fárad,
kérdései így sorjáznak:
– Anyu, mondd csak, nem harapnak?
Mit adjak a kis halaknak?
Túró rudit dobjak nekik?
Mondd, a fagyit is szeretik?
Hol lesznek majd, ha megnőnek?
Aludni az ágyba jönnek?
Lehet cápám, ha szeretném?
Olyan, ami csak az enyém?