Süvölt a zivatar
a felhős ég alatt,
a tél iker fia,
eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság 
ez, amelyben lakunk;
nincs egy bokor se, hol
meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
az éhség ott belül,
e kettős üldözőnk
kinoz kegyetlenül;

s amott a harmadik;
a töltött fegyverek.
A fehér hóra le
piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk,
s átlőve oldalunk,
részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!

Hallgasd meg!