Megtekintések száma: 20
Édes karácsony
Az apuka, nagy Bence, rákérdezett a fiára, kis Bencére: eljössz velem a fodrászhoz? Hajat szeretnék vágatni. A jobb külső, jobb közérzetet ad a karácsonyi ünnepléshez.
Bence lelkesen csatlakozott.
A férfifodrász, Sipos úr, egyik osztálytársa édesapja volt, a család férfi tagjai csak hozzá jártak nyiratkozni.
Ismerték a családot is, hiszen a fiúk iskolatársak, egyben barátok voltak. Lehet, hogy még Sipos Gergővel is összefut az üzletben – gondolta Bence. Akkor pedig megbeszélhetik az iskolai szünet alatti programokat. Foci, hó esetén hócsata…
Sipos úr most szokatlanul szomorkás hangulatban fogadta a vendégeket. Apuka persze nem tudta megállni, hogy rá ne kérdezzen: valami baj van?
A fodrász csak annyit mondott: a feleségem kórházba került, az ünnepeket se töltheti velünk. Pedig ő szokta beszerezni a fa díszítéséhez a különféle aggatni valókat, gyertyát, csillagszórót. Nem is beszélve a finom, házi készítésű süteményekről, amit most nélkülöznünk kell.
A fát ugyan már beszereztem, de a fiammal együtt olyan tehetetlenek vagyunk. Fogalmam sincs, hogy vészeljük át ezt a karácsonyt?! Nem beszélve arról, hogy közben a feleségemért is aggódunk.
A két Bence, frissen nyírtan, hazament.
Otthon nekiláttak a karácsonyfa díszítésének.
Míg ők ketten a fával foglalatoskodtak, anyuka a konyhában dolgozott. Azokat az ételeket főzte meg, illetve süteményeket sütötte, amelyek az ünnep előtt egy-két nappal már elkészíthetők voltak.
A konyha felől édes illatok szállongtak. Ez vagy a diós bejgli – mondta nagy szakértelemmel apuka -, esetleg a rőfös kalács. Ez utóbbi a család nagy kedvence volt.
Munka közben ki-kilátogattak a konyhába, hátha kaphatnak egy kis kóstolót a már kisült karácsonyi édességekből. A konyhapulton, nagy tálon, két, ínycsiklandóan illatozó rőföskalács nyújtózkodott. Egyenként voltak vagy félméteresek – legalábbis, nagy Bence ezt remélte, akkor ugyanis tovább tart az evésükből származó élvezet.
Kis Bence azonban elgondolkodva állt a tál fölött. Apukája, látva komoly arckifejezését, maga is elgondolkodott. Ekkor a kisfia rákérdezett: apa, neked is az jutott eszedbe, ami nekem?
Apuka bólintott. A következő percben összesúgtak anyukával, aki jóváhagyóan bólintott. Térült-fordult, és már hozta is a zsírpapírt, amibe becsomagolta az egyik rőföskalácsot.
Kis Bence a kamrából elővette a kosarat, közben apuka a fa mellől felnyalábolt két csomag csillagszórót, és egy csomó, csíptetővel ellátott gyertyát.
Anyuka mosolygó arccal bocsátotta őket útjukra.
A két Bence kocsiba ült, és elhajtott a nem is olyan messze lakó Sipos család lakásához. Becsöngettek, átadták az ajándékukat, egyidejűleg kellemes karácsonyt, és Sipos anyukának jobbulást kívántak.
Bencéék karácsonya attól lett teljesebb, hogy együttérzésükkel, szeretetteljes segítő szándékukkal, szó szerint, „megédesítették” egy másik család karácsonyát.
