Tekervényes tölgy tövében
lesz a csiga-lagzi –
ilyen pompás vigalomból
nem jó kimaradni.

Felbolydult az erdő népe,
s izgatottan várja,
hogy viszik az ifjú asszonyt
pörgő-forgó táncba.

Készülődik Csiga Csilla,
közeleg a nagy nap.
Csütörtökön lesz az ünnep –
már csak egyet alhat.

Fényesíti csúcsos házát,
bizsereg a csápja,
erdő széli rekettyésben
ezer barát várja.

Szúnyogok a bokrok mélyén
rózsafüzért szőnek,
kankalinból készül a szép
virágszirom-szőnyeg…

Szendén pislog a menyasszony,
ez volt szíve vágya…
miden rokont elbűvöl a
gyöngyös csipkefátyla.

Vőlegénye teljes díszben
érkezik a dombról,
csillogó a tekintete –
kedvesére gondol.

Dongó Döme lesz a vőfény,
ő mondja a tósztot.
Meg is említ minden komát,
húgot, ángyot, sógort.

Csiga Csabi lesz a csapos,
imádja a jó nép,
kínál bodzát, eperlevet,
földiszedres bólét.
 
Ínyenségből nem lesz hiány,
jó szakács Melinda.
Kakukkfüves mártás lesz, meg
rántott szederinda.

Térül-fordul a sok hangya,
cipeli a tortát,
Szöcske úr a fenyves felől
léggömböket hord át.

Tücsök Tódor hegedül majd,
hangya lesz a brácsás,
cimbalmot a cincér üti –
zeng a csiga csárdás.

Somba göngyölt szeder után
sír egy sáskagyerkőc:
– Kiszárad a nyelőcsövem,
hol késik a meggyszörp?

– Szánom-bánom, drága öcsém –
dohog Dönci dongó
– úgy szomjaztam egész nyáron…
kiürült a hordó.

– Sose búsulj, Dönci koma –
kacag Csiga Vince
– jó szüret volt, tele a spájz,
meg a hűvös pince!

Csurig lett az összes kancsó,
alig győzték inni –
vígan tudták Csiga Csillát
sorra táncba vinni.