-Sietek haza! – kiáltotta Piroska, azzal felpattant piros színű, erdőjáró-terepjáró motorjára, s elrobogott.
Amint ment, mendegélt, akarom mondani: motorozott, egyszer csak zitty és zötty… Azután meg jajgatás hallatszott. Gyorsan megállt, és körülnézett.
-Igazán óvatosabban vezethetnél! – jajgatott a farkas, akinek Piroska ─ teljesen véletlenül ─ rámotorozott a farkára.
-Bocsáss meg, ordi farki, nem vettem észre, hogy az úton tartod a farkadat. Amikor zittyentem és zöttyentem, ráadásul majdnem leestem, akkor már gyanús volt a dolog. Bocsáss meg!
-Bocsáss meg, bocsáss meg! Most aztán mehetek az orvoshoz, aki úgy bekötözi, húzni is alig tudom, s rajtam nevet az egész erdő.
-Szívesen elviszlek a kórházba!
-Még csak az kellene! Elmegyek én magam! Hanem szedhetnél virágot a nagymamának. Ismerek egy csodálatos tisztást, ami tele van szebbnél szebb virágokkal…
-A virágokat én is szeretem. Otthon is tele van a kertünk, meg a dédi udvara is…
-Biztosan örülne, ha mégis vinnél neki!
-Figyelj rám, ordi farki! Te engem összetévesztesz valakivel!
-Hogy’ tévesztenélek össze! Te vagy Piroska! Illik virágot vinni a nagyinak!
-Piroskának éppen Piroska vagyok!
-Aki a nagyihoz megy, éppen ezért kell a virág!
-S amíg én a virágokkal bíbelődöm te szépen előre szaladsz, s hamm bekapod…
-Én…, én…, én… nem…, én… Honnan tudod?
-Mondtam neked, hogy összetévesztesz valakivel. Valóban Piroska vagyok, de egy másik Piroska!
-Piroska csak egy van!
-Az én anyukám! S most megyek a dédnagymamámhoz, akit te nagyon jól ismersz. Egyébként köszi szépen, jól van, remek egészségnek örvend. A virágos mesét pedig ismerem!
A farkas dadogni is elfelejtett. Üveges szemekkel bámult Piroskára.
-Megöregedtél ordi farki! S nem ajánlom, hogy a dédi háza felé kódorogj! Egyébként tegnap nyitottuk meg a városban a szőrmeboltját…
Felpattant a motorra. Indulás előtt még odakiabált az ordasnak:
-Farkasbundákat árulunk!