Három lepke,
három pici
pillangó, fehér,
fogócskáznak
udvarunkban,
dél van, dől a fény.

Én ülök a
nyári konyha
meleg küszöbén,
egyszercsak – hopp –
térdemre hull
az én csöpp lipém.

Levegőt is
alig merek
venni, alig én.
Nézem, hogyan tellegeti
Szárnyait szegény.

Leppentőcském,
meguntad az
életed? Ne félj,
nem bántalak,
még a széltől
is megóvlak én!

Alighogy ezt
kigondoltam,
pillém tovaszállt.
Tapsikoltam
örömömben:
még ilyen csodát!