Mikulást láttam,
zsák volt a hátán.
Úgy megijedtem
krampusza láttán,
 
hogy elfeledtem
mondani néki:
az én biciklim
rozoga, régi.

Képzeld, Mikulás!
Ugrik a lánca,
szakadt a nyerge,
a rozsda rágja.

Jó volna másik,
olyan, mi csillog,
lámpája pedig,
ha kell, hát villog!

Tudom, nagy a hó…
Azért, ha lehet,
zsákodba tedd be
a biciklimet!