Varjú száll a mezőre,
szalad a nyár előle.
Hanyatt-homlok menekül,
már tücsök sem hegedül.

Ősz lépett a helyébe,
a rőt lombot letépte,
szelet hozott, vad fagyot,
erdőn-mezőn baktatott.

Csillám csillan – temérdek –
már a föld is fehér lett.
Elrejti a sok magot,
amit az ősz otthagyott.

Szól a varjú: – Jaj, de kár,
forró emlék csak a nyár.
Sehol sincs már eledel,
mindent hóhegy temet el.

(2010. január 9.)