Mindig mondtad: szeretsz adni,
és nem kívánsz érte kapni.
„Add majd tovább gyermekednek
az önzetlen szeretetet!”

Ennyit kértél, s néhány jó szót,
őszintén és szépen szólót.
Meleg mosolyt, egy simítást,
s egy őszinte kézszorítást.

Ily cserére Anya képes,
ily nemesen csak ő érez.
Én gyermekként csak azt tudom,
jó lesz, ha ezt megtanulom.

Egy szál virágot, ím, hozok,
s, mellé halkan ennyit mondok:
„Én a sorstól csak azt kérem,
maradj még sokáig nékem!”