Mindig is volt számomra
megnyugtató, jó szavad.
Azt is mondtad néhanap:
lám az idő hogy szalad.
Húsz év múlva – meglehet –
úgy hívnak, hogy nagymama.
Jusson majd eszedbe
kis versikénk dallama.
Egy májusi szép napon
lányom fogja kezedet,
s azt suttogja csendesen:
nagymamácskám, szeretlek.
Húsz év bizony nagy idő.
Én fogom még kezedet,
s azt kiáltom boldogan:
édesanyám szeretlek!