Koday László azonos című képéhez 

Dimbes-dombos szép vidéken
épp egy völgyecskében értem,
mikor láttam, nem hinnétek,
egy fán borzas gólyafészek,
s két gólya áll útra készen.

Egy másik fán, kérdem minek?
Csupa piros almaszívek!

A harmadik bimbós fácska,
mint egy kislány kék ruhába,
ágacskáit nyújtogatta,
vágyakozva állt alatta;
loknis szoknyáján a pettyek
nőttek, nőttek, cseperedtek,
de ő mégis kicsi maradt,
nem érte fel az ágakat;

Virágtenger a mezőben,
meg a nap is lemenőbe
bámulta, a színes csodát,
úgy tele volt az a faág
alma- piros szívecskékkel,
csillogtak ám, mint az ékszer.

Amíg közelebb jutottam,
egyre azon gondolkodtam,
milyen csodaerőt rejthet,
amit halandó sem sejthet,
a csodafa és gyümölcse,
hogyan került a kis völgybe;

eközben megpillantottam
egy fiút a fán, legottan;

mögötte egy táltos macska,
és egy kígyó hosszú farka
az ág köré tekeredve,
mind a fiú kezét leste,
ki az ágon mászva, kúszva
a legszebbet fogta, húzta
maga felé, mint a kincset,
megmászva a felső szintet
mezítláb, hogy messzebb érjen,
kapaszkodott az ágszélben,
a cipőit hátrahagyta,
azt kék fa tartogatta..

és láss csodát, le is tépte…
Akkor lett ám világvége!
Jött a sárkány, fehér sárkány
hirtelen, egy szellő hátán,
mintha varázsszőnyeg volna,
úgy repült a csodalombra;

félt a fiú, nem sejtette,
ez a fehér sárkány kertje;
kezét a kincs úgy égette,
mintha tüzes golyó lenne;

Mert azért nő itt az alma,
/ sárkány őrzi és hatalma,/
kis ember, ha jön a földre,
jusson neki egy belőle.

Minden piros almaszívből
szeretet nő, száz is tízből,
bokrosodik, virágot bont,
mondhat bárki, s akármit mond,
gólya hozza le a földre,
ejti be az anyaölbe;

gyermekszívbe gyökeret ver,
így születik minden ember;
nekem is, meg neked is van
kincs, amit mindennél jobban
őrizgethetsz szíved mélyén,

tiéd lesz a legszebb élmény,
mert belőle másnak adhatsz,
bármennyit elosztogathatsz,
mégis marad, bokrosodik,
csodafa nő, ágasodik,
ahogy ott a csodavölgyben
láttam vándorlásom közben,
s elmeséltem, gyorsan nektek…

Ti is, ha felcseperedtek,
meséltek a gyerekeknek,
szóljatok a csodafáról,
a sárkányról, az almáról,
varázsáról csodaszépet,
szeressétek a meséket!

*
Nézegetem ezt a képet…
Hol a mese? joggal kérded;
színek, formák, s a képzelet
pörgött, forgott, keveredett,
épült, szépült, míg mese lett.

2012 július 1.