Hófedte föld mélyén álmodott nemrég,álmában napsugár incselkedett,jácintok hívták a lebbenő lepkét,friss szellő járta a kiskerteket. Szétfoszlott végre a tél szőtte fátyol,ólmos köd hűlt helyét fény járja át, eltűnt a hócsipke bokrokról, fákról,csak tócsákban látni a tél lábnyomát. Erdőket bújtató csipkepalástjaelvásott, olvadt a bokrok alatt,orgonaillatú, víg tavaszt várvaemlékünk őrzi a csipkés havat. Fényparipán száll, táncol a… Mentovics Éva: A tavasz ébredése olvasásának folytatása