Adj hálát, ember, a növekvő fának, lombja alatt lelhetsz forróságban árnyat, mindenét odaadja, nem vádol, nem kérdez, oxigénnel lát el, hogy általa élhess!. Erdők sűrűjében bölcs nyugalom árad, búcsút inthetsz szmognak, a világ zajának. Őrizd tisztaságát, madárfüttyét, csendjét, hogy unokáidnak ne megfakult emlék, anyanyelvük legyen a természet szava, hisz boldogabbá válnak, épülnek általa!. Te is… Mentovics Éva: A föld napjára olvasásának folytatása