Nyújtózkodik a kútágas, tetején ül egy csóka… vizet inna a vödörből, ha az lyukas nem volna. Ám a vödör csupa rozsda, lyuk tátong az oldalán… szétrágta az idő foga, nem hoz fel több vizet már. Sírni kezd a sötét égbolt, sokasodik a tócsa, s leszállva a kútágasról, nagyot iszik a csóka.