Három lepke,három picipillangó, fehér,fogócskáznakudvarunkban,dél van, dől a fény. Én ülök anyári konyhameleg küszöbén,egyszercsak – hopp –térdemre hullaz én csöpp lipém. Levegőt isalig merekvenni, alig én.Nézem, hogyan tellegetiSzárnyait szegény. Leppentőcském,meguntad azéleted? Ne félj,nem bántalak,még a széltőlis megóvlak én! Alighogy eztkigondoltam,pillém tovaszállt.Tapsikoltamörömömben:még ilyen csodát!