Akkor kezdődött hajdanán, azon a bolondos éjszakán, amikor meglátta arcomat, s először hallhatta hangomat. Azonnal tudtam, hogy büszke rám, ahogyan azt mondta: kisbabám, és mikor gyengéden felkapott, két karja békét és hont adott. Úgy tűnt, hogy burokban növök fel, azt, hogy ő szóval vagy ököllel hányszor is védett a gonosztól, nem veti papírra golyóstoll. Nem… Drávicz Gyula: Édesapámnak olvasásának folytatása