Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár – ma is – az atyai tisztelet.
Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett…
Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját… Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.
Minden néked elmondott szóban
– ha néha térdére ültetett –
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.