Nem volt nagyon régen, amikor az égen vattaszerű gomolyfelhők jelentek meg. A járókelők felgyorsították lépteiket, talán csak Adrienn kínálta zavartalanul áruját, a tőle megszokott kedvességgel. Sokszor segített a szomszéd néninek, akié az üzlet volt. Ügyesen mozgott a virággal telt vödrök között, ezért a szülei nagyon büszkék voltak rá. A kislány ügyet sem vetett a felhők… Tóthárpád Ferenc: Adrienn és a felhők olvasásának folytatása