Fertő tó mentén, Nádas-mély rejtek. Benne egy szomorú Cinege rejtez’. Hívja a párját. Keserű ének Röpteti hírét a Széncinegének. „Eltört a szárnyam, Jaj, oda minden! Nélküled, kedvesem, Vigaszom sincsen.” Kis idő múlva Megjön a válasz, Aztán nemsokára Rezzen a nádas. „Itt vagyok máris, Nincs mitől félned, Gondoskodom rólad, Jut elég étek. Hogyha majd megint Jönnek… Tóthárpád Ferenc: Cinegehűség olvasásának folytatása