Amíg a tél jégvirágot festeget az ablakon,Mirci cica ábrándozva heverész a pamlagon. – De jó volna egy kis játék, majd megesz az unalom.Csak ne lenne olyan vastag jégpáncél az utakon. Nem voltam már egerészni nem is tudom mióta –így, amint az ajtó kinyílt, kisurrant a cicóka. – Nyau, nyau, mennyi tejföl!Ilyen csudát ki látott?Hófehérbe öltöztette… Mentovics Éva: Mircike és az első hó olvasásának folytatása