Elfáradt a tanév, június, a szabadságtól szebb a táj, gyere hát velem, fényre fuss, a nyár kapuja vár. Felelésdrukk és izgalom nincs mától, s tovább alhatok, a vekkert őszre állítom, ölelj át, napfény, itt vagyok! Fürdöm, vagy fákat mászhatok, a sátoros éj jó kaland, holnap talán barangolok, s pecázom, aztán hív a strand. Bizony most… Balogh József: Ió, ció, vakáció! olvasásának folytatása