Elfáradt a tanév, június,
a szabadságtól szebb a táj,
gyere hát velem, fényre fuss,
a nyár kapuja vár.

Felelésdrukk és izgalom
nincs mától, s tovább alhatok,
a vekkert őszre állítom,
ölelj át, napfény, itt vagyok!

Fürdöm, vagy fákat mászhatok,
a sátoros éj jó kaland,
holnap talán barangolok,
s pecázom, aztán hív a strand.

Bizony most három hónapig
az iskolát úgy elhagyom,
hogy ne is lásson senki itt,
de várjam KICSIT majd NAGYON.

Az idő gyors és nagy madár,
a röpte vándor-képzelet,
szél siet, álmom messzi száll,
s mindig csodákhoz érkezek.

Elfáradt a tanév, június,
vakációzó csillagok,
s te is, te kedves gyárkapus,
ti mind velem ujjongjatok!