Este van, este van, édesapa fáradt – aranyhajú lányom, te bonts nekem ágyat. Szelíden te simítsd puhára a vánkost, ágyam szélire is, te ülj ide mármost. Homlokomon a bú nagyon elborongott, kicsi száddal róla leheld el a gondot. Virágfejecskédet hajtsd szívem fölébe, nevess éjszakára csillagot beléje. Mesélj is majd egyet szegény apukádnak, úgy mintha mesélnél… Móra Ferenc: Este olvasásának folytatása