Nyár volt. A délutáni ég szeméből egy csillogó könnycsepp esett, utána reszkető zápor porozta a viruló vidékeket. Az állomásról egy akácos erdőn keresztül kellett haza tartani, de beteg voltam, nagybeteg, s kesergőn aléltak el testemnek tagjai. Apám, az én szakállas zord apám a zúgó fák előtt megállt, és aztán széles vállát felém hajlítva így szólt:… Gulyás Pál: Apám olvasásának folytatása