Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél– bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottálkívánságom lesve,álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este.