– Mondd csak, nagyi: a te hajadmitől fehér, mint a hó?– Tudod kicsim, télbe léptem,de nem bánom, így a jó. Hajdanában kobakomonszőke tincset fújt a szél.Tudod, mikor tavasz tájána kis bimbó útra kél; szirma, mint a könnyű selyem,színe pompás, zsenge, friss,mint a mezők aranyhaja…olyan volt rég nekem is. Később, mikor nyárba léptem,ragyogott az ég nekem,s… Mentovics Éva: A nagymama tavasza olvasásának folytatása