Édesanyám, harmat voltam:selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy azután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Anyák napján, édesanyám:ölelésed az én tanyám. Az én tanyám: menedékem, hozzád vezet boldog léptem. Örömkönnyek szemedben. . . Én ezért most, mondd, mit tettem? Bokrétámat megkötöttem:hímes csokor nőtt kezemben. Virágos most a mi… Devecseri Gábor: Anyák napján, édesanyám… olvasásának folytatása