Hogyha éjjel rosszul alszom, rúgkapálok, fölkelek,elűzöd az álmaimban ijesztgető szörnyeket. Megnyugtat a közelséged,ölelésed, mosolyod,ám tudom, ha rosszat teszek,ráncolod a homlokod. Volt már néhány kópéságom– vásott vagyok, mit tegyek?De tudom, hogy megérted, hisz’te is voltál kisgyerek. Neked is van édesanyád, ő lett az én nagymamám, s úgy hallottam, neki is volt anyukája hajdanán. Ő lenne most… Mentovics Éva: Te is voltál kisgyerek olvasásának folytatása