Csiga-biga gyere ki!
Jaj de szűk a házad!
Ha vendéged érkezik:
le sem ülhet nálad.
Tágasabb ám ideki,
hagyd el ezt a kalodát,
virágos domb tetején
építsünk egy palotát.
Oszlopa lesz huszonnégy,
fehér márványkőből,
szép, nagy kerek udvara,
tiszta színezüstből,
kápráztató, ragyogó
száz arany szobája,
mindenikben énekel
száz arany madárka.
Karosszékben üldögélsz,
száz szobalány szolgál,
várod a sok vendéget
arany ablakodnál.
Csiling-giling odaki
cseng az arany csengettyű?
Megszólal a klarinét,
megszólal a hegedű.
S udvarodba berobog
száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó
jobbra-balra ringó.
Ugrálnak ki belőle
a finom vendégek,
válogatott úrfiak,
és cigány-legények.
Megy hozzád a király is
arany garádicson –
arany élet lesz biz’ az,
egész paradicsom!
Sangyi-Bangyi, nem baj az,
ha szűk is a házam.
Ajtóm előtt a vendég
le is ülhet nálam.
Tágasabb bár odaki,
ne bántsd azt a kalodát,
jobb szeretem, barátom,
mint az arany palotát.
Nincsen ugyan oszlopa
fehér márványkőből,
sem nagy, kerek udvara
tiszta színezüstből.
Nincsen kicsi házamnak
száz arany szobája,
benne nem is énekel
száz arany madárka,
szobalány se sürög száz,
engem egy se szolgál,
nem várom a vendéget
arany ablakomnál.
Udvaromra nem robog
száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett
jobbra-balra ringó.
Nem ugrálnak be hozzám
a finom vendégek,
válogatott úrfiak,
és cigány-legények.
Nem vágyom én személyét
felséges királynak –
jobb nekem itt csendesen
kis csiga-bigának.
Itt éltem, itt próbáltam
sok rosszat, sok jót is,
bölcsőm volt az énnekem,
legyen koporsóm is!