Fürge lábán,
lenge szárnyán
útrakelt a nyár.

Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.

Tücskök, rigók
s egy csöpp pirók
elkísérték messze.

Erdő, mező
elszendergett
és észre sem vette.
 
A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta

a fellegek
keseregnek,
siratják azóta.