– Egy, kettő, há-rom! – kiáltotta egyszerre Fürge és Cin-Cin, majd rávetették magukat a szundikáló testvérükre, és meghuzigálták a kerek egérfüleit.
– Hagyjatok békén! – morgott Fecó, és magára húzta a takarót.
– Ébredj! Ma van a szülinapod! – dögönyözték tovább a kicsik.
Fecó kidugta kócos fejét a paplan alól.
– Mi? A szülinapom? Ja, az más! – mondta, és egyből kiment az álom a szeméből.
– Kész a kakaó! – kiáltotta az anyukájuk, de a kisegereknek egyik fülén be, a másikon ki, annyira belefeledkeztek a hancúrozásba.
– Csak az nyalakodhat majd a tortakrémből, aki megeszi a reggelijét! – mondta erélyesen egérmama, és ez hatott.
Reggeli után közösen nekiláttak az ünnepi ebéd elkészítéséhez. Búzacsíra leves, szalonnás rakott krumpli és sajttorta volt a menü. Cin-Cin a búzacsírát válogatta, Fürge a krumplit hámozta. Ugyan szívesebben kevergette volna a vajas-tejfölös sajtkrémet, de anyukája tartott tőle, hogy elfogy a krém a keverés végére. Fecót, mint ünnepeltet, felmentették a munka alól, így ő leült a számítógéphez és fogadta a köszöntéseket.
Elsőként a nagymamája hívta. Könnybe lábadt szemmel panaszolta, hogy mennyire hiányzik már neki, és hogy köti mindhármuknak a meleg sálakat.
– De nagymama, hőségriadó van odakint!
– Nem baj kisunokám – válaszolta a nagymama – mire elkészülök, addigra beüt a zimankó is!
Ezután osztálytársai árasztották el szülinapi üzeneteikkel. „Szia Fecó! Boldogat! A füled érjen a farkad hegyéig!” – viccelődtek a barátjukkal. Még a tanár néni is küldött neki számítógépen egy üdvözlőlapot, ezzel a felirattal: „Élvezetes otthonmaradást kívánok! Szeretettel: Cili néni”.
Bukfenc tanár úr élőben jelentkezett be.
– Hajolj közel a monitorhoz! – mondta tréfásan, és virtuálisan meghúzgálta Fecó füleit.
– Ebéd! – kiáltotta egérmama. Mindenki asztalhoz!
Most bezzeg senkinek nem kellett kétszer mondani! Gyorsan leültek a helyükre.
Jó étvágyat kívántak, és hozzáláttak az evéshez. Az ünnepi sajttortán meggyújtották a gyertyákat.
– Kívánj valamit! – biztatták Fecót.
Az ünnepelt egy pillanatra elgondolkodott.
– Kívántam. – válaszolta és elfújta a lángokat.
Nagyon ízlett a torta mindenkinek, de már alig várták az ajándékozás pillanatát. Elsőnek Cin-Cin adta át a gyönyörű rajzát, amit a bátyjának készített. Ezután Fürge következett. Ő nádszálakból barkácsolt kishajót a testvérének, amit vízre is lehetett tenni. El is határozták, hogy majd megúsztatják a közeli patakon. Végül egérmama következett. Ő egy masnival átkötött, hatalmas dobozhoz vezette Fecót.
– Ez a te ajándékod kisfiam! – mutatott a dobozra.
A gyerekek izgatottan állták körül a méretes csomagot, és alig várták, hogy Fecó végre kioldja rajta a szalagot. A masni kibomlott, a doboz teteje kinyílt, és ekkor …
– APA!!! – kiáltott fel meglepetésében Fecó.
– Apa! Apa! – kiabálták örömükben a kicsik is, és röpültek apjuk nyakába!
– Gyerekeim! – csak ennyit tudott mondani az apjuk is, miközben magához ölelte őket.
– Ezt kívántam. – súgta anyukája fülébe Fecó.
– Hol voltál? Mit csináltál? Merre jártál? – vágtak egymás szavába a gyerekek a kérdéseikkel.
– Hagyjátok most apátokat, majd később elmeséli nektek.
– Ugyan, hagyd csak, hadd kérdezzenek. Külföldön dolgoztam, a mezei pockok birtokán, és amikor haza akartam térni, két hétre karanténba kellett vonulnom a macskajaj járvány miatt. – magyarázta türelmesen. – De hoztam ám nektek valamit! – mondta titokzatosan, és elővett három növénykét.
– Mik ezek apa? – gyűltek köré érdeklődően a gyerekek.
– Magoncok! Más szóval fagyerekek. Egészen kicsik még, úgy mentettem meg őket. Az egyik egy házfal mellől nőtt ki, a másik egy járda repedéséből, a harmadik meg egy kerítés tövénél sínylődött. Ha otthagytam volna őket, előbb-utóbb biztosan elpusztultak volna.
– Ültessük el őket! – javasolta egérmama, és már hozta is a három virágcserepet.
– Ti fogtok gondoskodni róluk, s ha megerősödnek, kiültetjük őket a szabadba. Így mindegyikőtöknek lesz egy saját fája. Ha vigyáztok rájuk, még az unokáitok is hűsölhetnek alattuk! – mondta apa mosolyogva, és megkócolta gyerekei feje búbját. – Így vagányabb! – mondta, és ezen mind jót mulattak.