Egy szép tavaszi estén a Föld születésnapjára készülődött a Naprendszer család. A bolygók már napok óta tervezgették, mivel lephetnék meg testvérüket. Édesanyjuk, a Nap mosolyogva figyelte nyüzsgő csemetéit. Tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte őket, hogy közösen tervezzék meg az ünnepet.

A Föld kistestvérei, Merkúr, Vénusz és Mars izgatott hancúrozással várták az eseményt. A nagyobbak, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz kellő komolysággal szőtték terveiket.
Merkúr mindig az anyja, a Nap szoknyája körül sertepertélt. El nem távolodott volna tőle semmi pénzért! Gondolkodott, mit is adhatna ajándékba, végül felajánlotta kedvenc mágnesét, amivel oda tudott vonzani mindent, ami vasból készült. Vénusz, akit szépsége miatt Esthajnalcsillagnak is neveztek, szintén nagyon kötődött édesanyjához, a Naphoz. Mindig vele kelt, és vele ment aludni. Ő azt határozta el, hogy napfelkelte előtt szelíden ébresztgeti a Földet, este pedig, napnyugta után mesével altatja el. Mars azt javasolta, hogy célba dobó versenyt rendezzenek a tiszteletére, de ezt a Nap leszavazta, mert túl veszélyesnek találta.
– Nem emlékszel, hogy a múltkor is kihaltak a dinoszauruszok, mert egy meteorit eltalálta a Földet? Ez nem történhet meg még egyszer! – figyelmeztette fiát.
Mars egészen elpirult a dorgálás hatására.
– Jó, akkor fogócskázni fogok vele! – mondta beleegyezően.
– Ti mit terveztek születésnapi ajándékként? – fordult nagyobb gyermekeihez az anyjuk.
– Szélforgót készítek neki. – válaszolta Jupiter, aki a forgók, pörgők készítéséhez nagyon értett.
– Én gyűrűmutatványokat mutatok be a tiszteletére! – sietett a válasszal Szaturnusz.
– Nagyszerű ötlet! – válaszolta a Nap.
– Na és te, Uránusz, mivel szeretnéd meglepni Föld testvéredet?
– Tükröt tartok elé, hogy lássa, milyen szép kéknek látjuk őt a távolból.
– Persze, mert van rajta víz, meg levegő, azért olyan kék! – vágta rá irigykedve a Mars.
– Neked is volt valamikor, csak te nem vigyáztál rá, és elpárolgott! – fedte meg Uránusz.
– A Földnek bezzeg embere is van! – feleselt tovább a Mars. – Üzenetet is küldött az űrszondáival.
– Sokra megy testvérünk az okos embereivel, amikor azok meg sem becsülik eléggé! Elszennyezik a vizeit, telefüstölik a levegőjét, kivágják az erdőit, irtják az állatokat. Egy csomó faj kipusztult már, pedig mostanában nem is érte a Földet nagyobb meteorit becsapódás. – morgott Neptunusz.
– Tudjátok, mit? Köszöntsük fel a Földet azzal, hogy mindannyian elmondjuk neki, miért szeretjük őt, és soroljuk fel a jó tulajdonságait! – javasolta békítőleg a Nap.
– Rendben! Elmondom neki, milyen büszke vagyok rá, hogy ő az ikertestvérem. – lelkendezett Vénusz.
– Szeretem nézni, ahogy keringés közben még forog is! Ráadásul olyan gyorsan, hogy alig bírom utolérni! – nevetett a Mars.
– Ámulattal nézem, milyen ügyesen végzi a víz körforgását. Az óceánok, tengerek, tavak, folyók, patakok ellátják vízzel az egész bolygót. Nap anyánk segítségével pára és felhő lesz belőlük, majd eső képében visszahullanak a talajra, megöntözve a szomjas növényeket. – mondta elismerően a Jupiter.
– Én azt csodálom, milyen sokféle növénynek és állatnak ad teret. Ó, ha nekem legalább egy fűszálam lehetne, milyen boldog lennék! – sóhajtott Szaturnusz.
– Amiatt tartom a legügyesebbnek Föld testvérünket, mert több milliárd embert képes eltartani.– Mondta Uránusz. – Annak ellenére, hogy az ember elszennyezi, megbetegíti őt. – fűzte hozzá Neptunusz.
– Ez igaz, de egyre több ember ismeri fel, hogy helytelenül viselkedik, és sokan igyekeznek jóvá tenni a hibájukat. – válaszolta Uránusz.

Végre eljött a nagy nap! Április 22-én a Nap és gyermekei sorra köszöntötték a Földet. A csillagászok ezen a napon a bolygók különlegesen ritka együttállásáról számoltak be. Az emberek pedig világszerte fákat ültettek, takarítottak, szépítették a környezetüket. Így ünnepelték éltető bolygójukat, a Földet.