Elindult az ősz apóka
hó-sisakos házából…
Magasan a felhők közül
lenézett a szánjából.
 
Kopár volt a rét, az erdő,
didergett az almafa.
Nem volt puha takarója,
csak néhány szem zúzmara.

Odaterelt néhány felhőt:
szórják szét a pelyheket…
Hisz december akkor szép,
ha szánkóznak a gyerekek.

Megrázta a fellegeket:
nagy pelyhekben hullt a hó.
Fehér bunda lett a tájon –
szánon siklott Télapó.