(vers, dalszöveg)

Aranyló ingbe bújt a domb, és napsugár ölében
pihen a kert, s a park, a tó is fürdőzik a fényben.
Kalandra csábít, jöjj velem, oly derűs az őszi táj,
szőlőtőkék fürtjeit is harsány csőszök őrzik már.
Kereplőtől, kurjantástól iszkolnak a madarak,
tréfás kedvű szüretelők víg ajkáról dal fakad.

Hess madár, hess, madár, szállj el innen messzire,
nem mohó csőr csipkedése, sok szorgos kéz kell ide!
Nem hívtunk meg benneteket reggelire, ebédre,
örülnénk, ha nem néznétek ezen túl már felénk se.
Felkeltünk már kakasszóra, tart a szüret reggel óta.
Hess madár, hess, madár! Messze, messze, messze szállj!

Mi ültettük, mi kapáltuk, mi dolgoztunk meg érte,
fura dolog, ha más formál igényt most a termésre.
Szelíd szellő viselt gondot virágán a méhekre,
langyos eső locsolgatta, nap melege érlelte.
Úgy aranylik minden fürtje, mint a nyári napsugár,
hamarosan prés forgatja, édes mustja csordul már.

Hess madár, hess, madár, szállj el innen messzire,
nem mohó csőr csipkedése, sok szorgos kéz kell ide!
Nem hívtunk meg benneteket reggelire, ebédre,
örülnénk, ha nem néznétek ezen túl már felénk se.
Felkeltünk már kakasszóra, tart a szüret reggel óta.
Hess madár, hess, madár! Messze, messze, messze szállj!

(2018. szeptember 15.)