(Száguldás évszakokon keresztül)

Perdül-fordul táncol sebesen,
lába sose fárad.
Ringatja a rétet ölelő
kócos szederágat.

Pajkos tánca, huncut kacaja
nem tűri a csendet,
tótágast áll, vígan hahotáz,
réten lepkét kerget.

Csermelyt fodroz, fákon fütyörész,      
alvó rügyet ébreszt,
pitypangmintás nyári takarón
selymes fűbe’ lépked.

Napfényjárta vízen suhan át,
int a vadkacsáknak,
nótát súg a fészket bújtató
karcsú tavi nádnak.

Csörgő héjú érett mandulát
himbál le a földre,
sóhajától ring a fa lombja,
pottyan le a körte.

Őszbe hajló lombot tereget,
széthinti az erdőn,
száraz kórót, ördögszekeret
görget le a lejtőn.

Hófelhővel vígan paroláz,
megrázza az ingét,
erdőn, réten, búvó völgyeken
téli álmot hint szét.

Hókristályos paplant tereget,
fénylő hó-szikrát szór.
Kapd a szánkód fürgén, szaporán,
gyorsan ki a házból!