Tűzmadár járt a kertemben,
szivárványos, kényes,
pázsitomra szállott
le a fényességes.

Bokraim közt lépegetett
aranyos-begyesen,
szedegette, emelgette
lábait kecsesen.

Ragyogott két ékkő szeme,
szikrázott a tolla:
szárnya alatt mintha a Nap
és a Hold lett volna.

Kertecskémet körbejárta,
körbelépegette,
napos-holdas legszebb tollát
nálam felejtette.

Kiskertemben azóta is
ég, ragyog a tolla:
sárga, piros, fehér rózsám
mintha tűzből volna.