Hogyha itt az ősz,
nevetek nagyot,
és a piros almámba jól
beleharapok.

Az alma után
szőlőt is eszem,
ha fúj a szél, én akkor is
vígan szemezem.

Hullik a levél,
potyog a dió,
nagy szemekkel reám nevet
a sok mogyoró.

A szilva kacsint,
körte mosolyog,
mind megeszem és az után
fürgén szaladok.

Hogyha itt az ősz,
azért nevetek,
mert a finom gyümölcsöktől
erősebb leszek.