Int a pitypang-bóbita,
s más vidékre száll.
Liba nézi, s bámulva
fél lábára áll.
„Hova, hova, bóbita?”
„Itt van már az ősz.
El kell mennem, elkerget
e goromba csősz.
Isten veled, kis patak!
Beteg sárga rét!
Libák, lepkék, bogarak,
száraz margarét!”
„Isten veled, bóbita!”-
szól a lúd sután,
s bánatosan pislog a
bóbita után.