Őszi szél susog a fáknak:
elviszem a nyarat,
itt marad a bánat!
Szomorkodik minden
megbarnult levélben,
lepottyant dióban,
szelíd gesztenyében.
Játszik még egy kicsit,
röpteti az avart,
felhők mögé szökik,
esőcseppel szalad.
Űzi egyre, hajtja
nyughatatlan vére,
míg a téli, zord szél
nem kergeti messze.