December 13. Szent Luca ókeresztény vértanú ünnepe és a Gergely-féle naptárreform előtt a téli napforduló első napja volt – tehát ezen a napon kezdődött a tél.
     A néphit úgy tartotta, hogy ez a nap a boszorkányok napja, ezért a nők számára tiltott volt bizonyos munkák végzése; nem lehetett fonni és varrni, mosni, de még kenyeret sütni sem, mert – azt mondták –  a kenyér kővé vált volna. 

     Luca-napon kezdtek hozzá a három- vagy négylábú Luca széke készítéséhez is, melyet tizenhárom különböző típusú fából karácsonyig kellett összeállítani.  Szöget nem használhattak hozzá.  Karácsonykor, az éjféli misén felálltak rá, mert erről lehetett meglátni a boszorkányokat.  A templomból futva igyekeztek hazaérni az emberek, és közben mákot szórtak maguk mögé a boszorkányok elriasztására.  A széket aztán azonnal el kellett égetni.

     Luca-naphoz más népi hagyományok is tartoztak: férj- és házasságjóslás, halál- és betegségjóslás lucapogácsával, termésjóslás lucabúzával és időjárásjóslás hagymakalendáriummal.

Férjjóslás: Luca-nap és karácsony között a leányok az előre megírt férfineveket tartalmazó cédulák közül mindennap egyet a tűzbe vetettek.  Az utolsó cédulán található név utalt arra, hogy mi lesz leendő férjük neve.

Lucabúza: a Luca-napkor csíráztatni kezdett búzaszemek karácsonyi kizöldülése jó termést jósolt a következő évre.

Hagymakalendárium: tizenkét hagymalevélbe egy kis sót tettek, majd megfigyelték, hogy melyekben nedvesedett át a só, és melyekben maradt száraz.  A 12 hagymalevél a következő év 12 hónapjának felelt meg, tehát ha az első-, második- és harmadikban átnedvesedett a só, akkor azt jósolták, hogy január, február és március nedves hónapok lesznek.

Kotyolás: (dunántúli szokás) Luca-nap hajnalán a fiúk útra keltek, kezükben némi szalmával vagy kis fadarabokkal.  Ismerősük házához érve vagy ráültek, vagy rátérdeltek a szalmára, és egy „kotyolós” mondókát adtak elő.  A kotyolásért –  amelynek célja az volt, hogy a tyúkok a következő évben jól tojjanak -, a háziasszonytól egy kis ajándékot kaptak (pl. gyümölcsöt).

Hallgass meg egy kotyolós éneket (ZeneOvi – Jeles napok 1.  Lucázás)!  {play}images/stories/zene/lucazas_zeneovi_jeles_napok.mp3{/play}

     A fenti ének nagyon tetszik nekem dallama és ritmusa miatt, de szerintem az egyik sora nem kicsi gyerekeknek való.  Helyette mutatok két – pálinkamentes 🙂 – kotyolómondókát:

Az alábbi pedig Tóthárpád Ferenc kotyoló verse:

     Sok más hagyomány is kapcsolódik a  Luca-naphoz, de én csak egyet szeretnék még kiragadni befejezésül.  A legények sok tréfát is űztek ezen a napon; kapukat cseréltek ki, feltették a tetőre a szekereket, egy az ablakkerethez rögzített madzagot pengettek, ami a házban élőknek úgy hallatszott, mintha valaki kopogtatna az ablakon.  Sőt, a ma Amerikában használt Halloween tökmécseshez hasonló mécsessel is ijesztgették az embereket.

     Zárja a kortárs lucázó költemények sorát Mentovics Éva verse:

    Sok boldog névnapot kívánok minden kedves Lucának (és Otíliának, Lúciának és Édának is).

~Nyquist Gizella~