Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel? Mert ha igen, akkor a szünetben lehet majd szánkózni, hógolyózni, és nem utolsósorban hóembert építeni.
Már el is telt a szünetből két nap, amikor a harmadik reggelen szokatlan cipőkoppanásokra ébredt. Valaki a lábát csapkodta az előszobában, csak úgy döngött tőle a kövezet.
A furcsán ismerős zaj miatt, pizsamában szaladt ki az ajtóhoz, és édesapját látta, amint a nyitott ajtóban, a küszöb előtt próbálja letopogni a havat a bakancsáról.
Na, kedvedre alakult az időjárás – mondta apuka. Egész éjszaka havazott. Jó lesz, ha előkeríted a pincéből a szánkót.
Kata gyorsan felöltözött, a reggelit éppen csak bekapta, és már szaladt is át a szomszédba kis barátjához, Marcihoz, aki minden játékában lelkes társa volt. Már Marci is készen állt a havas programra, bármi is legyen az, szánkózás, vagy hócsata.
A délelőtt során felváltva húzták a szánkót, amin hol egyikük, hol a másik ült, aztán egy jót hógolyóztak, majd úgy gondolták, ebédig megépíthetnek még egy helyre hóembert is.