A gólyán kívül egy másik költöző madár, amelyik tavasszal jelenik meg ismét Magyarországon, a fecske.

Weöres Sándor
Eresz alól
Eresz alól fecske fia
ide néz, oda néz:
van-e hernyó, hosszú kukac,
ízesebb, mint a méz?

Csőrét nyitja ám,
buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle
belefér igazán.

Hallgasd meg az éneket!

Megzenésítette: Kodály Zoltán

     Három fajtája él Magyarországon: a füstifecske, a molnárfecske és a partifecske.

Legszebb állat a fecske,
Oda száll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
Irigylik a verebek.
 
(Népköltés)

     Még a mai napig emlékszem, mennyire vártuk gyermekkoromban a „fecskéink” tavaszi hazaköltözését. A teraszunk felett fészket épített egy pár, és ha a bejárati ajtónk kisablakából csendesen figyeltük őket, akkor láthattuk, ahogy az éhes kicsinyeiknek hordták az elemózsiát. Sőt, még annak is a tanúja lehettünk, amikor a fiókák először repültek ki a fészekből. Néhány éven át ugyanaz a pár tért vissza a fészekbe, de az egyik tavasszal sajnos hiába vártuk őket. Az szomorú április volt….

     A füstifecske feje rozsdabarna a csőre alatt és felett is. A teste többi része kékesfekete, kivéve a hasát, azfehér. Hosszú farktollai kétágú villára emlékeztetnek, innen a köznyelvi elnevezése: villásfarkú.

Nemes Nagy Ágnes
Lila fecske

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csíkja
lila, mint a
lila tinta.


Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol.

     A fecske nyállal összetapasztott sárból és szalmatörekből a házak eresze alá építi fészkét, és itt költi ki fiókáit tavasszal. A molnárfecske fészke teljesen zárt, csak a tetején van egy kis nyílás. Amikor a kis fiókák kikelnek a tojásból, a fecskepár fölváltva száll el élelemért: a rovarokat reptükben kapják el.

Mentovics Éva
Fecskefészek

Kisfecskéknek kényelmes
pihe-puha ágya –
sárból van a kis fészek,
tollból meg a párna.


Eresz alá építik,
így ha vihar támad,
megvédi a háztető
a kis fecske-házat.

     Amikor a fiókák már tudnak repülni, akkor gyakran kiülnek a telefondrótra vagy egy faágra, és ott várják az etetést.

Móra Ferenc meséje: Móra Ferenc: A radnóti fecskék

Román népmese (Mészely József fordítása): Mese a fecskéről

További versek a fecskéről

Nagy Bandó András
Tavaszodik

Előbújt a medve végleg,
jő a tavasz most már tényleg!

Ugrál már a szöcskegyerek,
villanydróton fecskesereg.

Nézd, a gólyánk kelepel rég,
fészkéből a fele kell még.

Bár még a fánk kopaszodik,
rügy fakad már, tavaszodik!

Gazdag Erzsi
Fecskenóta

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Megvan még a
régi ház,
bár megkopott
rajt’ a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik
nótaszóra:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Móra Ferenc
Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.

 Tóthárpád Ferenc
A fecskék visszavágynak

Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.

Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.

Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.

Fecskét látok,
szeplőt hányok,
selymet gombolyítok (lombolyítok).


Hallgasd meg!