Varjú száll a mezőre,szalad a nyár előle.Hanyatt-homlok menekül,már tücsök sem hegedül. Ősz lépett a helyébe, a rőt lombot letépte,szelet hozott, vad fagyot, erdőn-mezőn baktatott. Csillám csillan – temérdek –már a föld is fehér lett.Elrejti a sok magot, amit az ősz otthagyott. Szól a varjú: – Jaj, de kár, forró emlék csak a nyár.Sehol sincs már… Mentovics Éva: Kesergő olvasásának folytatása